A politikusok véleménye időnként rendkívül érdekes fordulatot vesz. A minden bizonnyal hamarosan Áder Jánost váltó új köztársasági elnök véleménye 2010-ben még ez volt. Vajon most úgy érzi, hogy változott bármit is a kórházi ápolónők és a pedagógusok helyzete Magyarországon? Valószínűleg tudja a választ, de egy politikus csak úgy beszélhet, ahogy az érdekei diktálják. Ennek az ellenkezője “nem életszerű”, igaz?
A 444.hu kicsit korábbra tekintett vissza, mint az utóbbi néhány év, 2010 októberében írta saját blogjában Novák Katalin a következőket:
“„Németországban egy erdő szélén éltünk, csodálatos környezetben, más dolgom sem volt, csak a három gyereket kellett igazgatnom, nevelgetnem, órák hosszat játszottunk, délután piknikeztünk az óriási kertben, aztán levittem őket bokszedzésre, este pedig lementünk a szaunába, úsztunk egyet vagy begyújtottunk a kandallóba, és néztük a fantasztikus tájat. Volt két autónk, István kabrióval járt, és valóban tárva-nyitva hagyta, bárhová is ment. A falusi bolt élelmiszer-kínálata lenyűgöző, csütörtökönként még friss tengeri halat is árusítottak. Reggelente őzek, szarvasok között futottam, és csak hasonlóan jó körülmények között élő emberek vettek körül. (…) A magas életszínvonal mellett is annyi pénzt tudtunk megtakarítani, amit itthon sok-sok év kemény munkájával sem. Aki járt nálunk, többnyire értetlenül fogadta, hogy lehetséges az, hogy eljövünk onnan. (…)
Általánosságban tényleg könnyebb az élet Németországban. (…) Szerintem lehet nagyon boldog az ember Magyarországon, lehet kevésbé szigorú a piacgazdaságot, a demokráciát még csak két évtizede gyakorló emberekkel (egyben önmagával) szemben, élhet itt is őszinte és fontos értékek mentén. Én hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből.”
Tisztelt Novák Katalin! Most hogy érzi, rengeteget javult és szinte tökéletes az ápolók és a pedagógusok helyzete hazánkban?
